Neked miért nem működik az a diéta, ami másnak bevált?

Talán mindenki ismeri a frusztráló forgatókönyvet: ketten kezdtek bele ugyanabba a diétába – legyen az időszakos böjt, szénhidrátcsökkentés vagy magas rostbevitel.

Míg a másik hetek alatt látványos eredményeket ér el, és sugárzik az energiától, te ugyanazt az ételt eszed, ugyanannyit mozogsz, a mérleg nyelve mégsem mozdul. Sőt, idővel talán még újonnan kialakult puffadást és rossz közérzetet is tapasztalsz magadon.

Ilyenkor hajlamosak vagyunk az akaraterő hiányát vagy a „rossz genetikát” okolni. A tudomány legújabb eredményei azonban talán sokaknak felmentést adnak: a hiba nem feltétlenül az önfegyelemben vagy a genetikában van.

A legfrissebb kutatások szerint ugyanis a „kalória az kalória” elv elavult. A szervezetünk nem egy egyszerű égetőkemence, hanem egy komplex biológiai ökoszisztéma.

A Frontiers in Nutrition folyóiratban megjelent összefoglaló tanulmány rávilágít arra, hogy egy adott diéta vagy étrend sikerességét egy szabad szemmel láthatatlan tényező: a kiindulási bélflóra állapota is nagyban befolyásolhatja.

Sőt, ez a belső ökoszisztéma képes lehet előrejelezni, hogy a tested hogyan fog reagálni egy adott táplálkozási stratégiára.

Egy diéta mindenkinek – vagy mégsem?

A klinikai vizsgálatok évtizedek óta keresték hogy miért mutat jelentős szórást a különböző fogyókúrás diéták (pl. kalóriamegvonás, rostpótlás) eredményessége egyes emberek között.

Hiszen sokszor azt figyelték meg, hogy ami az egyik embernek “orvosság”, az a másiknak hatástalan – sőt, akár káros – is lehet.

Idővel a tudomány felismerte, hogy az „egy diéta mindenkinek” koncepciója részben azért sem működik, mert ez a megközelítés nem veszi figyelembe a bélbaktériumok szerepét. A bélflóra összetétele ugyanis nagymértékben befolyásolja:

• Hogyan bontjuk le a rostokat.
• Mennyi energiát nyerünk ki az ételből.
• Hogyan szabályozza a szervezetünk a vércukorszintet és a zsírraktározást.
• Van-e – és ha igen, akkor milyen  mértékű – a szervezetünkben a szisztémás gyulladás.
• Hogyan befolyásolják a különböző tápanyagok a közérzetünket, emésztésünket és egészségünket.

Ezért a modern, precíziós táplálkozástudomány célja már nem az „ideális diéta” megtalálása, hanem a személyre szabott táplálkozási stratégia kialakítása – az egyén céljai, és egyedi mikrobiom profilja alapján.

Mely mikrobák jelezhetik előre a diéta sikerét – vagy kudarcát?

A tanulmány egyik legizgalmasabb része azokat a specifikus baktériumokat veszi sorra, amelyek jelenléte vagy hiánya előre jelezheti egy adott fogyókúra kimenetelét.

Ezek a „biomarkerek” segíthetnek például eldönteni, hogy érdemes-e egyáltalán belekezdeni egy adott típusú diétába – vagy pedig inkább egy másik fajta étrenddel érnénk el jobb eredményeket.

Bélbaktériumok amik támogathatják a fogyást

1. Akkermansia muciniphila: kutatások szerint, ha valakinél a diéta megkezdése előtt magasabb ennek a baktériumnak a szintje, az jobb inzulinérzékenységet, alacsonyabb trigliceridszintet és hatékonyabb zsírégetést jelez előre a kalóriamegvonás során.
2. Christensenellaceae: egy kevésbé ismert, de fontos baktériumcsalád. Azoknál akiknél sikeres volt a fogyás (legalább 5% súlyvesztés) kalóriacsökkentett étrenddel, a kiindulási mintájukban magasabb volt ennek a baktériumcsaládnak (és a Collinsella fajoknak) az aránya.
3. Subdoligranulum: ez a baktérium nemzetség specifikusan az időszakos böjt (intermittent fasting) sikerességét jelezheti előre. A vizsgált kutatásban ugyanis a magasabb jelenléte lineáris összefüggést mutatott a diéta során elért súlyvesztéssel.

Bélbaktériumok amik gátolhatják a fogyást

1. Dorea: a kutatások azt találták, hogy a Dorea nemzetség magasabb kiindulási szintje negatívan korrelált a súlyvesztéssel. Vagyis,akiknél ennek a baktériumnak magasabb volt az aránya, a pusztán kalóriaszámolásra épülő diéták kisebb valószínűséggel vezettek sikerre.
2. Actinomyces: jelenléte nemcsak a nehezebb fogyással, hanem a máj elzsírosodásával (hepatic steatosis) is összefüggésbe hozható.
3. Clostridium sensu stricto: azaz a Clostridium nemzetség szűken értelmezett “klasszikus” csoportjába tartozó fajok magas szintje negatívan befolyásolhatja a zsírtömeg vesztést a magas fehérjetartalmú diéták során.

A bélflóra tehát nem egy homogén massza: a fajok közötti finom egyensúly dönti el, hogy a szervezetünk hogyan reagál egy-egy diétára, és hogy mennyire támogatja – vagy éppen gátolja – a fogyókúrás törekvéseinket.

A rost-paradoxon: ismerd meg a bélflórád „típusát”!

Gyakran találkozhatunk azzal az állítással, hogy a rostbevitel növelése önmagában fogyáshoz vezet.. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb.

A rostok emésztéséhez ugyanis nem rendelkezünk saját enzimekkel; ezt a munkát teljes egészében a bélbaktériumainkra bízzuk. De nem mindegy, hogy pontosan milyen rostbontó baktériumok élnek a bélrendszerünkben.

A Koppenhágai Egyetem kutatásai alapján két fő „enterotípust” különböztethetünk meg a rostokra adott válasz alapján, ami a Prevotella és a Bacteroides baktériumok arányán (P/B arány) alapul.

1. A „Prevotella-típus” (Magas P/B arány)

A Prevotella baktériumok kiváló rostbontók. Azok az emberek, akiknél ez a baktérium dominál, általában sokkal sikeresebben fogynak magas rosttartalmú, teljes kiőrlésű gabonákban gazdag étrend mellett. Náluk a rostbevitel növelése általában valóban működik.

2. A „Bacteroides-típus” (Alacsony P/B arány)

Itt válik érdekessé a történet. Azoknál, akiknél a Bacteroides dominál a Prevotella felett, a magas rostbevitel önmagában gyakran hatástalan a súlyvesztés szempontjából, sőt, bizonyos esetekben emésztési panaszokat okozhat.

Ráadásul a kutatásban egy bizonyos Bacteroides faj – a Bacteroides cellulosilyticus – magas szintjét a fogyókúra sikertelenségével hozták összefüggésbe, bizonyos rostkészítmények (AXOS) szedése mellett.

Ez magyarázatot adhat arra, miért panaszkodnak sokan, hogy a „szuper-egészséges”, rostban gazdag étrendtől csak puffadnak, de nem fogynak: a mikrobiomjuk egyszerűen nem rendelkezik a megfelelő „személyzettel” ezen anyagok optimális feldolgozásához.

Shotgun-NGS alapú mikrobiom vizsgálat: a precíziós diéta kulcsa?

A fenti összefüggések ismerete önmagában nem elég, ha a diagnosztikai eszközünk „szemüvege” homályos.

A piacon elérhető mikrobiom tesztek többsége az úgynevezett 16S rRNS szekvenálást alkalmazza. Ez a technológia képes meghatározni, hogy melyik családba vagy nemzetségbe tartoznak a baktériumok, de gyakran nem lát le a fajok vagy törzsek szintjére.

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy ez a felbontás ma már nem elegendő. Miért?

Vegyük példának a Bacteroides nemzetséget.

• A Bacteroides dorei jelenléte pozitívan befolyásolhatja a fogyókúra eredményét.
• A Bacteroides fragilis vagy a B. ovatus viszont már negatívan befolyásolhatja azt.

Egy hagyományos 16S rRNS teszt gyakran csak annyit képes mondani: „Bacteroides”. Szemléltetésképpen: ez egy kicsit olyan, mintha azt mondanánk valakiről, hogy „európai”, anélkül, hogy tudnánk, spanyol vagy svéd – az információ túl általános.

A megoldás a shotgun metagenomikán alapuló bél mikrobiom vizsgálat. Ez a csúcstechnológia képes a baktériumokat faj-, sőt, akár törzsszinten azonosítani, ráadásul képes feltárni az egyes baktériumok funkcionális potenciálját is.

A precíziós táplálkozáshoz és a személyre szabott étrendhez ez a felbontás pedig elengedhetetlen.

Táplálkozási stratégia a bél mikrobiom alapján: hogyan tovább?

A tudomány álláspontja egyértelmű: ahelyett, hogy megalapozatlanul váltogatnánk az aktuális étrendi trendek között, érdemes a biológiánkra hallgatni, és olyan táplálkozási stratégiát kialakítani, ami összeegyeztethető az egyéni genetikánkkal, mikrobiomunkkal és életmódunkkal.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

1. Diagnosztika: Mielőtt jelentős életmódváltásba kezdenél, egy shotgun metagenomikai mikrobiom vizsgálat segítségével érdemes lehet feltérképezni a „biológiai terepet”. Ebből megtudhatjuk például, hogy a Prevotella vagy a Bacteroides nemzetségbe tartozó fajok dominálnak-e a bélflóránkban, vagy hogy vannak-e jelen olyan baktériumok, amelyek megnehezíthetik a fogyást.
2. Személyre szabás: A vizsgálati eredményeink és a céljaink alapján pedig egy személyre szabott táplálkozási stratégiát alakíthatunk ki. Például ha a vizsgálat alacsony Prevotella szintet mutat, lehet, hogy a rostbevitel hirtelen növelése helyett más stratégiára (pl. fermentált élelmiszerek, speciális probiotikumok, vagy más makrotápanyagra) van szükség.
3. A nemi különbségek figyelembevétele: A kutatások szerint a férfiak és nők mikrobiomja eltérően reagálhat különböző diétákra, így a stratégiánk kialakításakor a nemünket (és az életkorunkat) is érdemes lehet figyelembe venni.

A jövő dietetikája már nem a kalóriák számolgatásáról, hanem a mikrobiom „programozásáról” szól. Ha megértjük a bennünk élő mikrobák igényeit, ők cserébe segíthetnek az ideális testsúly elérésében.

Kíváncsi vagy, mi lakik a bélrendszeredben? A legmodernebb shotgun metagenomikai vizsgálattal nemcsak a baktériumok listáját kapod meg, hanem egy térképet a saját anyagcserédhez.

Ismerd meg a DeltaBiome shotgun-típusú bél mikrobiom vizsgálatát, ezen a linken keresztül! →

Referencia: Hernández-Calderón, P., Wiedemann, L., & Benítez-Páez, A. (2022). The microbiota composition drives personalized nutrition: Gut microbes as predictive biomarkers for the success of weight loss diets. Frontiers in nutrition, 9, 1006747. https://doi.org/10.3389/fnut.2022.1006747